A reklám...avagy mi a szép és mi a mű?

A sétálóutcán áll egy kb. 20-25 éves lány. Egy magas, vékony lány. Fekete csőruhát visel, kalapot, és kontyba van fogva a gyönyörű, sötétbarna haja. Egész nap ott áll, és széles műmosollyal álldogál. A sminkje tökéletes, az alakja (nagy nehézségek árán) kifogástalan.

Az emberek elmennek mellette, ki-ki irigykedve néz rá, van, aki megcsodálja, van aki csak lesajnálóan néz rá, vagy akad olyan is, aki csak bámul rá, mert nem tudja hová tenni a látványt. Van, aki fotózkodik vele. Ő meg csak áll a tíz centis fekete cipőjében, egész nap mosolyog és tűr, mert neki a tűző napon is reklámoznia kell egy méreg drága terméket.

Azt gondolják a gyártók, ezzel hatással lehetnek elsősorban a nőkre, férfiakra, az emberekre. Hogy ilyen műnővel lesznek hatással a társadalomra, hogy azok a szépségük, esetleg szépségideáljuk elérése érdekében megvegyék a gyártók hazugság szülte kellékeit.

Viszont elárulom, ezzel semmit nem érnek el, és nem is fognak. Egyedül annyit, hogy a nők nagyobb többsége kezdi majd el egy idő után magát becsmérelni, egyre több alkalommal fog szóba jönni a fogyókúra, a soványság, mint normális testalkat, az anorexia fogalma, és még sorolhatnám. Miért? Mert a média ezt hangoztatja: 

Kit érdekel, milyen terméket forgalmazunk?! Nem az a lényeg, hogy a modell legyen tökéletes rajta? - ám a tökéletes tökéletes. Nem szép és nem is természetes. Ember csinálta.

Isten mégsem tökéletleneket alkotott, hanem SZÉP, soha KI NEM ISMERHETŐ, ÉRDEKES, GYÖNYÖRŰ egyéniségeket. Ő nem akart műt alkotni, mert az unalmas, kiismerhető, nem szép, és nem élettel teli.

Képzeld el, hogy egy olyan világban élsz, ahol nem a média mondja meg ki vagy, és hogy mennyire tartsd magad. Ahol a szépség a magabiztosság forrása, nem a mérlegé vagy a diétás kajáé. Ahol szép az, aki megtanulja elfogadni magát úgy, ahogy van és értékeli a benne rejlő kincseit. Nem problémázik a hiányosságain vagy a többletein.

Hogy nincs ilyen világ? De, van. Csak még nem találtad meg. Ahhoz el kell magad fogadni. Úgy, ahogy Isten teremtett. Felül kell kerekedni a világ szülte szépségideálokon.

Vállald be magad úgy, ahogy vagy! Tanuld meg szeretni önmagad! Változtass a gondolkodásmódodon!

Csak utána erősítsd meg a körvonalakat!

A Semmiről Valamit

"Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek."

(Janne Teller - Semmi)

Egy ifjúsági regény, melyet először betiltottak, majd kötelezővé tettek. 

A Semmi először sokkolt, majd gondolkodásra késztetett. Olyan kérdést feszegetett, amit eddig egy könyvben sem olvastam: Mi értelme az életnek?

A cselekmény nagy része abból áll, hogy nyolcadikos gyerekek egy helyre hordják a fontos dolgaikat, amik az osztálytársak szerint a legfontosabb az adott illetőnek. Mindig az előtte 'adakozó' mondja meg, mit kell a következő 'áldozatnak' beszolgáltatnia.

Először 'csak' egy pár zöld szandál. Majd... egyre durvább dolgok…

Mindezt azért, mert egy fiú, Pierre, az osztályukból megkérdőjelezi az élet értelmét.

A cselekmény végéhez közeledve a csapat meg akarja mutatni Pierre-nek a halmot.

Viszont Pierre bogarat ültet a fülükbe, melybe később majdnem beleőrülnek:

"...igaza lehet valamiben: hogy mi fontos, és aminek van értelme, az relatív, ezért nem fontos."

Itt majdnem eldöntöttem, hogy leteszem a könyvet. Ez nem igaz! Mindenkinek más az élet értelme, ezért relatív, de attól még lényeges! Például egy szerzetes arra adja az életét, hogy Istent szolgálja. Neki Isten az élete értelme. Viszont egy ateistának ez konkrét hülyeség.

Erre az elkeseredett 14-15 évesek már nem jöttek rá. Pierre Anthon meg főleg!

A Fontos Dolgok Halmának legnagyobb baja az, hogy ha egy értelmes dolgot elszakítunk attól, aki számára értelmes és fontos volt, pont az értelmétől, az identitásától fosztjuk meg. A gyerekek föladták a személyiségüket. Ha egy értelmes dologtól elszakítják az értelmét, csak a dolog marad, értelmetlenül. És ahol nincs értelem, ott csak az őrület marad.

Viszont gondoljunk bele... mi nem próbálnánk bebizonyítani az osztálytársunknak (vagy inkább magunknak?), hogy igenis van értelme az életnek? És mégis hogy tennénk ezt? Vagy nem gondolkoznánk el rajta? Egyáltalán... ki tesz fel manapság ilyen kérdést?

Ez a kérdés életünk egyik olyan kérdése, amire ha tudjuk a választ, akkor nyer értelmet az életünk. Mikor találkozunk ezzel a kérdéssel? Hát nem gyerekkorunkban! Sőt, nem is tanítják sehol, hogyan kéne egy ilyen szembesülést kezelni. Ezek a gyerekek nyolcadikosok, amikor találkoznak a kérdéssel és mivel nem tanította nekik senki, hogy kezeljék, abszurd módon teszik ezt. Ami játéknak indul, lassan egyre természetellenesebbé válik.

"Naivitás lenne azt gondolni, hogy identitáskonfliktusainkat megúszhatjuk. Janne Teller regénye azonban megóvhat attól, hogy a nehéz helyzetekben újból és újból felépítsük a Fontos Dolgok Halmát."

(Bárány Tibor)

Nehéz könyv. Én napokig rágódtam rajta. De érdemes elolvasni. Letehetetlen. 

Az új szerelmem:)

Most, júni 24-én tették közzé a Skillet új albumát. Nekem már megvan. :)))

Érdemes meghallgatni!! Én első hallgatásra már beleszerettem a lemezbe.

Nem csak azért, mert jó a zene, és a mondanivalója sem semmi, de új hangzásvilágot is hoztak a CD-n.

A hagyományos hangzásba belecsempésztek pár különleges hangszert is, mint pl.: harmonika, hárfa.

Akarva - akaratlanul a dalok összeállnak egy teljes történetté ami nagyon elgondolkoztató. A középpontban egy tipikus tinédzser áll, aki felnő, és szembesül a világ legégetőbb problémáival. El is kezdtem lefordítani magyar nyelvre az angol dalszöveget, és elmondhatatlanul tetszik!

A Skillet először nem tetszett. Én egy elvileg keresztény bandaként ismertem meg, aminek tagjai hard rockot játszanak, ami így elsőre eléggé ijesztő volt.

De a mostani album nagyon meglepett. Azokat a dolgokat, amiket az Awake albumban kifogásoltam, azokat a mostani lemezen egytől egyig kijavították.

A dalok dallamosabbak lettek, de még így sem pártoltak el a hard rock műfajtól.

Szóval nagy piros pont nekik.

Nekem a kedvenc bandáim közé tartoznak, remélem, így is maradnak. Az album pedig egyszerűen zseniális lett! Nekem nagyon tetszik! :)

És íme, a kedvencem az albumról:

Start

Már régóta bennem volt, hogy mi lenne, ha blogolnék. De nem is tudom... valahogy mindig kerestem a kitérőket:

'Mi van akkor, ha hülyeséget írok?'
'Mi van, ha senkit nem fog érdekelni?' 

'És ha nem is vagyok olyan jó, hogy bármi ilyet elkezdjek?'

Nem mondom, hogy mostanra több önbizalmat kaptam volna, vagy bárkit is érdekelnének az írásaim, de nem ez a lényeg. Egyszerűen csak jól esik leírni. Hiszen mindig történik valami, amiről meglesz a véleményem, vagy befolyásol valami, amiről úgy gondolom, érdemes írni.

Szóval úgy döntöttem, belekezdek ebbe a blogba. Lehet, hogy majd egyszer megszűnik, vagy hasonlók, de most per pillanat ezt egy óriási lehetőségnek tartom és annyira bennem van az írhatnék, hogy muszáj elkezdem.:)

"Én tehát úgy futok, mint aki előtt nem bizonytalan a Cél..."

(1 Korintus 9:24)