"Pierre Anthon aznap hagyta ott az iskolát, amikor rájött, hogy semmit sem érdemes csinálni, ha egyszer amúgy sincs értelme semminek."(Janne Teller - Semmi)
Egy ifjúsági regény, melyet először betiltottak, majd kötelezővé tettek.
A Semmi először sokkolt, majd gondolkodásra késztetett. Olyan kérdést
feszegetett, amit eddig egy könyvben sem olvastam: Mi értelme az életnek?
A cselekmény nagy része abból áll, hogy nyolcadikos gyerekek egy helyre
hordják a fontos dolgaikat, amik az osztálytársak szerint a legfontosabb az
adott illetőnek. Mindig az előtte 'adakozó' mondja meg, mit kell a következő
'áldozatnak' beszolgáltatnia.
Először 'csak' egy pár zöld szandál. Majd... egyre durvább dolgok…
Mindezt azért, mert egy fiú, Pierre, az osztályukból megkérdőjelezi az élet
értelmét.
A cselekmény végéhez közeledve a csapat meg akarja mutatni Pierre-nek a
halmot.
Viszont Pierre bogarat ültet a fülükbe, melybe később majdnem beleőrülnek:
"...igaza lehet valamiben: hogy mi fontos, és
aminek van értelme, az relatív, ezért nem fontos."
Itt majdnem eldöntöttem, hogy leteszem a könyvet. Ez nem igaz! Mindenkinek
más az élet értelme, ezért relatív, de attól még lényeges! Például egy
szerzetes arra adja az életét, hogy Istent szolgálja. Neki Isten az élete
értelme. Viszont egy ateistának ez konkrét hülyeség.
Erre az elkeseredett 14-15 évesek már nem jöttek rá. Pierre Anthon meg
főleg!
A Fontos Dolgok Halmának legnagyobb baja az, hogy ha egy értelmes dolgot
elszakítunk attól, aki számára értelmes és fontos volt, pont az értelmétől, az
identitásától fosztjuk meg. A gyerekek föladták a személyiségüket. Ha egy
értelmes dologtól elszakítják az értelmét, csak a dolog marad, értelmetlenül.
És ahol nincs értelem, ott csak az őrület marad.
Viszont gondoljunk bele... mi nem próbálnánk bebizonyítani az
osztálytársunknak (vagy inkább magunknak?), hogy igenis van értelme az életnek?
És mégis hogy tennénk ezt? Vagy nem gondolkoznánk el rajta? Egyáltalán... ki
tesz fel manapság ilyen kérdést?
Ez a kérdés életünk egyik olyan kérdése, amire ha tudjuk a választ, akkor
nyer értelmet az életünk. Mikor találkozunk
ezzel a kérdéssel? Hát nem gyerekkorunkban! Sőt, nem is tanítják sehol, hogyan
kéne egy ilyen szembesülést kezelni. Ezek a gyerekek nyolcadikosok, amikor találkoznak a kérdéssel és mivel nem
tanította nekik senki, hogy kezeljék, abszurd módon teszik ezt. Ami játéknak
indul, lassan egyre természetellenesebbé válik.
"Naivitás lenne azt gondolni, hogy identitáskonfliktusainkat
megúszhatjuk. Janne Teller regénye azonban megóvhat attól, hogy a nehéz
helyzetekben újból és újból felépítsük a Fontos Dolgok Halmát."
(Bárány Tibor)
Nehéz könyv. Én napokig rágódtam rajta. De érdemes elolvasni. Letehetetlen.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése