Mostanában elég sokat gondolkoztam, hogy folytassam-e a blogot, mert év közben kicsit (khm...) nagyon ellustultam. Hát, ez van. Gondolataim voltak, csak időm nem volt sajna kifejteni egetrengető véleményeimet a lehető legfontosabb dolgokról (lehet, jobb is, ki tudja...). A lényeg annyi, hogy nyár van, időm, mint a tenger, és most nagyon írhatnékom van! :)
Viszont hál' Istennek, felhagytam a nagy filozofálgatásokkal, és eldöntöttem, hogy teljesen spontán fogok írni, ami jön. Remélem, így is olvasható lesz, nem lesz túl klisé (mármegintegytinilányakipanaszkodikazéletéről) az egész. Szeretném belevinni az egyéniségemet, azt, aki én vagyok, a gondolataimat, azt, ahogy szemlélem a világot. Szóval eljött az idő! :)
Már július eleje van, de én újra suliban vagyok. Nyugi, nem buktam meg, ez csak nyelviskola. Mint minden, ami velem történik, ez sem kezdődött túl zökkenőmentesen, sőt, még túl is paráztam ezt az egészet, mivel azt hittem, hogy nem elég jelentkezni a kurzusra, majd még az első alkalommal tesztet is kell írni, hogy biztos ott maradj (Csenge, te olyan hülye vagy! Még fizettél is érte! Miért raknának ki a csoportból?) Hát de ez volt a papírra írva!!! - Na igen. Ennyit erről.
Közben Kristóf is elment dolgozni a világ másik oldalára (ja, igen, ő a barátom), Tünde meg Angliában van (ő meg a húgom és a legjobb barátnőm) szóval most játszom a forever alone-t. De komolyan. Kicsit új helyzet ez még nekem, amit augusztus közepéig kell valahogy kezelnem, de remélem, sikerülni fog. Azért csak vagyok ennyire életképes... (HAHAHAHA.) meghát szeretnék addig egy csomó hasznos dolgot csinálni (mindenki tudja, hogy ebből kijelentésből az esetek 99%-ban nem történik semmi, de hát próbálkozni lehet, nem?).
Ezt szeretném nyomon követni a blogomon, ha tetszik, olvassátok! :)
