Már lassan három hete annak, hogy elkezdtem a facebook-nélküli életemet (a böjtben). Nem vártam tőle semmit. Nem gondoltam arra, szenvedni fogok-e a 'nélkülözés' miatt, vagy csodával határos módon boldogan virulok tovább. Vagy egyszerűen hidegen hagy az egész és nem is fog érdekelni. Ezt a variációt tartottam a legelképzelhetetlenebbnek...
Az első napokban egy picit frusztrált, hogy nem nézem az idővonalam, vagy hogy nem érek el egy csomó embert. Volt olyan, hogy már majdnem bejelentkeztem, annyira megőrjített, hogy nem tudtam elérni az egyik ismerősömet, mert csak ott tudok vele kommunikálni és valahogy el kellett érjem. Eleinte unatkoztam és ezt úgy kompenzáltam, hogy helyette az e-mailem csekkoltam, felnéztem We Heart It-re, Instagram-ra meg ilyen hülyeségekre. De ez sem segített sokat, mert meguntam őket. Szóval letettem mindennemű internetezésről, mert úgyis csak az időmet pazaroltam volna. Szóval maradt az unalom és a tudatlanság...
Időközben két osztályprogramot is szerveztek (természetesen mit használtak a diskurálás helyének? hát persze, hogy az osztálycsoportot facebookon!), amiről a híreket úgy kellett vadásznom, hogy akkor most mikor, hol mennyi és micsoda. Nagyszerű. A képeket is oda töltötték fel utána. Szóval most azért is az emberek idegeire mehetek.
Tapasztalat: többet élünk facebookon, mint élőben, hahó!
Azt hiszem, ennyi volt a rossz oldala, ami eltörpül a mellett, hogy milyen jó oldalai vannak annak, hogy nem netezek szinte semennyit.
Amikor végre sikerült kontaktusba kerülnöm az emberekkel, sikerült annyi programot szerveznem, hogy még unatkozni sem volt időm. Ami nagy szó. Viszont a képeket még mindig csak Instagram-ra posztolhattam ki. :D Mindegy.
A lelki része a dolognak egy kicsit komolyabb. Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam volna, hogy ennyire hatással lesz rám már ez a szűk három hét.
1.: Az önértékelésem egyszerre úgy megnőtt, hogy azon én is elcsodálkozom. Nem hatott rám semmi, csak az élő világ (nem a természet, félre ne értsétek!) és ezért más kép alakult ki bennem mindenről.
2.: Miután átértékelődött bennem egy csomó minden, elkezdtem többet figyelni magamra. (Mivel volt időm,) nekiláttam azon gondolkodni, mit csinálok rosszul, illetve min lehetne javítanom. Milyen kihívások, konfliktusok vannak az életemben, s hogy ezeket hogyan tudom megoldani. Képzeljétek, nem pazaroltam hiába az időmet, mert működik! :) A kicsi világom, ami eddig szinte mindig azt nézte, hogy hogyan felelhet meg a többieknek (beleértve a virtuális és a rendes világot is), elkezdett egy picikét énközpontúvá fejlődni. Végre éreztem, hogy nem mások mondják meg nekem (vagyis a tudat alattimnak), hogy mit csináljak.
Sokáig bajom volt az evéssel, ami rendesen kihat még most is a mindennapjaimra. De most, legnagyobb megdöbbenésemre, elkezdtem normálisan enni. Azt csináltam, ami nekem jó. Nem azt, amit mások mondanak. És mivel sportolok is (az okos énem előjön...), nem változik semmi! Csak annyi, hogy jobban figyelek magamra, és ezáltal jobb a kedvem, az életkedvem is nagyobb, és nem mellesleg saját magam szeretete is könnyebb. :)
Lehet, hogy te most gondolatban tiszta őrülnek és hülyének tartasz, mert tényleg, semmi mást nem csinálok, csak nem használom a facebookot. De ha nem hiszed, csináld utánam! Senkinek nem árt meg negyven nap...
