Oldalak

2014. május 20., kedd

Somebody shoot me. Please.

Tévedtem, amikor azt hittem, gyalog-galopp lesz az egész. Hogy az egész egy rózsaszín felhő lesz, ami nagyban hasonlít a mennyországhoz, csak ez a Földön van és szerelemnek hívják. Hogy nem lesz már semmi dolgom, nem fogok félni, nem fogok azon görcsölni, mit lép a másik. Nem kreálok "Mi van, ha..."  kezdetű kérdéseket, ismerem a másikat, bízom benne, ez a bizalom kölcsönös és a vége...mi más? Happy End. De nem csak az eleje. Vagy a vége. Az egész. És akkor hű, de jó lesz! Aha. Persze. 
Most jönnek csak az igazi gondolatok. A megfelelni vágyások. És minden. Az agyam lassan jobban hasonlít egy dzsungelhez, mint egy normális emberi agyhoz. Ez az egész szerelmesdi egy hullámvasút. Élvezem, a fantáziám az egekben, máskor a legelviselhetetlenebb érzés, mert sehol egy biztos pont. És ez nem csak akkor van, ha nem tudom, hogy hogy állok a másikkal. Tetszek-e neki, vagy nem. Mindig. A hangulatom is hullámzik, olyan kiszámíthatatlan vagyok, mint valami trópusi vihar. Valamikor indokolatlanul boldog vagyok, úgy érzem, bármire képes lennék, aztán jön valami apró dolog, és hirtelen lezuhanok. Padlón vagyok. Aztán újra, újra, újra. Teljesen értelmetlen az egész. 
És itt nem arról van szó, hogy rossz az, aki mellett vagyok. Vagy hogy nem vagyunk egymásnak illőek. Egyszerűen csak félek. Félek, hogy nem vagyok elég jó. Hogy egyszer csak unalmas leszek, hogy...nem is tudom. Ez az egész annyira új. És fura. És a legszívesebben átugranám ezt a részt egy olyanra, amikor van önbizalmam és tényleg elhiszem, hogy én vagyok a hercegnő, ő pedig a herceg. És nem érdekel a jövőbeni Happy Ending. Vagy az, ami akkor van, amikor nem most van. Szóval a jövőben. Hanem az, ami itt, ma, pillanatnyilag van. Amikor nem fogok azon görcsölni, hogy mit csináljak. Hogy az vajon mennyire fog neki tetszeni vagy sem. Vagy hogyha ezt és ezt elmondom, akkor mit fog szólni hozzá. Önbizalom kéne. Jó sok. Meg minden más. Miért nem csinálnak ilyen italt? Minden van: fehérje por, csomó antioxidáns lötty, csak éppen az nincs, amire manapság a legtöbben vágynak. Na szép.
Remélem egy nap nem csak mással fogok tudni szerelembe esni, hanem magammal is. 

1 megjegyzés:

  1. Drágaságom! Isten hozott a 'nagyok' világában! Elmondom, hogy ez a megfelelni vágyás az egész életeden át elkísér! És hidd el, ez így van jól! Szóval ne aggódj, örülj a pillanatnak! Élj meg minden közös élményt! Légy boldog és nyugi, a pasik is agyalnak. Nem ám olyan sima ez a szerelmesdi! :) De nagyon jó!!!!
    Az önbizalom kérdés is természetes! De ezt majd szóban bővebben! Puszika!

    VálaszTörlés