Már nagyon kellett ez a péntek. Olyan végeláthatatlannak tűnt az egész... a hét felénél már totálisan agyhalott voltam. Azt sem tudtam, fiú vagyok-e vagy lány.
Aztán jött a péntek. Mintha kicseréltek volna! Reggel kényelmes szokásommal ellentétben nem busszal, hanem gyalog mentem iskolába. Igaz, hogy mínuszok voltak, de valami hatására mély indíttatást éreztem az iránt, hogy gyalogoljak. Nem bántam meg!:) Láthattam, ahogy fölkel a Nap és az megsüti a deres füvet, ami ezáltal úgy csillog, mintha csillámporral öntötték volna nyakon. Láttam fölkelni a várost. Nagyon nagy élmény volt. Rájöttem, hogy a kényelmesség gyakran a szokásunkká válik, pedig nem kéne, hogy így legyen. Higgyétek el, nem mindig jó, ha túl kényelmesek vagyunk. Kimaradunk egy csomó szépségből!:D
Ez után a reggeli katarzis után a suli viszonylag hamar eltelt. Nekem ez a kedvenc napom, mert csak hat óránk van és abból kettő nem is érdekes (ének, ofő) tanulási szempontból.
Viszont még korántsem volt vége a napnak fél kettőkor. Volt egy szolfézs. Most kaptunk új tanárt és első órán nagyon nem volt szimpatikus. Pattogott meg minden, be nem állt a szája, én meg azt sem tudtam, mit csináljak így hirtelen. Hála Istennek, a véleményem időközben változott, mert egyre jobban kiismerjük egymást a tanárral. Ki mire képes, stb. Szóval nagyon jók a szolfézsórák. (ámbár lehet, hogy csak azért, mert még mindig én vagyok az egyik legjobb...hahaw :D )
De ez még csak a szolfézs volt. Itt merül föl a kérdés: még mi a fene van még nekem pénteken este? Ilyenkor már otthon kéne netezni, blogolni, vagy PIHENNI és teát inni, nem még órákra menni! De hát így sikerült. De még hogy! A szolfézs után egy zongora következett. Végre! A tanévben még nem voltam zongoraórán, mert mindig közbejött valami vagy nekem, vagy a tanáromnak. De VÉGRE megvolt az első óra. Én leszögeztem magamnak, idén valami jazzt is szeretnék belevinni a komor komolyzene közé. De kiderült, hogy ez a komoly zene korántsem komor. Sőt! Végül is nem kaptam jazzt, de annál több lírai zongoradarabot. És ezek a darabok hirtelen elfeledtették velem azt, amit akartam.
Néha nem kapjuk meg azt amit akarunk, mert Isten különlegesebb dolgokat tartogat a számunkra. Még akkor is, ha ezek ilyen apró dolgok! :)
Viszont most már otthon vagyok, blogolok, írom az irodalom házit (fogalmazás. ha jól sikerül, talán meg is osztom:) a téma a harag. nagy kihívás, de nem baj), teát iszok és kipihenem a hét fáradalmait. :)
De amit ebből az egészből szerettem volna leszűrni nektek az az, hogy találjatok minden napban legalább egy olyan dolgot, ami örömmel töltött el. Vagy ami sokat adott nektek azon a napon. Máris jobb kedvetek lesz tőle! :)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése