Még élek.

Már lassan három hete annak, hogy elkezdtem a facebook-nélküli életemet (a böjtben). Nem vártam tőle semmit. Nem gondoltam arra, szenvedni fogok-e a 'nélkülözés' miatt, vagy csodával határos módon boldogan virulok tovább. Vagy egyszerűen hidegen hagy az egész és nem is fog érdekelni. Ezt a variációt tartottam a legelképzelhetetlenebbnek...

Az első napokban egy picit frusztrált, hogy nem nézem az idővonalam, vagy hogy nem érek el egy csomó embert. Volt olyan, hogy már majdnem bejelentkeztem, annyira megőrjített, hogy nem tudtam elérni az egyik ismerősömet, mert csak ott tudok vele kommunikálni és valahogy el kellett érjem. Eleinte unatkoztam és ezt úgy kompenzáltam, hogy helyette az e-mailem csekkoltam, felnéztem We Heart It-re, Instagram-ra meg ilyen hülyeségekre. De ez sem segített sokat, mert meguntam őket. Szóval letettem mindennemű internetezésről, mert úgyis csak az időmet pazaroltam volna. Szóval maradt az unalom és a tudatlanság...

Időközben két osztályprogramot is szerveztek (természetesen mit használtak a diskurálás helyének? hát persze, hogy az osztálycsoportot facebookon!), amiről a híreket úgy kellett vadásznom, hogy akkor most mikor, hol mennyi és micsoda. Nagyszerű. A képeket is oda töltötték fel utána. Szóval most azért is az emberek idegeire mehetek. 

Tapasztalat: többet élünk facebookon, mint élőben, hahó!

Azt hiszem, ennyi volt a rossz oldala, ami eltörpül a mellett, hogy milyen jó oldalai vannak annak, hogy nem netezek szinte semennyit.

Amikor végre sikerült kontaktusba kerülnöm az emberekkel, sikerült annyi programot szerveznem, hogy még unatkozni sem volt időm. Ami nagy szó. Viszont a képeket még mindig csak Instagram-ra posztolhattam ki. :D Mindegy.

A lelki része a dolognak egy kicsit komolyabb. Amikor elkezdtem az egészet, nem is gondoltam volna, hogy ennyire hatással lesz rám már ez a szűk három hét.

1.: Az önértékelésem egyszerre úgy megnőtt, hogy azon én is elcsodálkozom. Nem hatott rám semmi, csak az élő világ (nem a természet, félre ne értsétek!) és ezért más kép alakult ki bennem mindenről.

2.: Miután átértékelődött bennem egy csomó minden, elkezdtem többet figyelni magamra. (Mivel volt időm,) nekiláttam azon gondolkodni, mit csinálok rosszul, illetve min lehetne javítanom. Milyen kihívások, konfliktusok vannak az életemben, s hogy ezeket hogyan tudom megoldani. Képzeljétek, nem pazaroltam hiába az időmet, mert működik! :) A kicsi világom, ami eddig szinte mindig azt nézte, hogy hogyan felelhet meg a többieknek (beleértve a virtuális és a rendes világot is), elkezdett egy picikét énközpontúvá fejlődni. Végre éreztem, hogy nem mások mondják meg nekem (vagyis a tudat alattimnak), hogy mit csináljak.

Sokáig bajom volt az evéssel, ami rendesen kihat még most is a mindennapjaimra. De most, legnagyobb megdöbbenésemre, elkezdtem normálisan enni. Azt csináltam, ami nekem jó. Nem azt, amit mások mondanak. És mivel sportolok is (az okos énem előjön...), nem változik semmi! Csak annyi, hogy jobban figyelek magamra, és ezáltal jobb a kedvem, az életkedvem is nagyobb, és nem mellesleg saját magam szeretete is könnyebb. :)

Lehet, hogy te most gondolatban tiszta őrülnek és hülyének tartasz, mert tényleg, semmi mást nem csinálok, csak nem használom a facebookot. De ha nem hiszed, csináld utánam! Senkinek nem árt meg negyven nap...

Van élet facebook nélkül?

Sajnos, föl kell tenni ezt a kérdést leginkább azoknak, akiknek van profiljuk. Csak egy kattintás. Aztán jön egy link, fotó, videó, s teljesen belebolondultál. 

'Még öt perc...'szerintem mindenkinek ismerősen cseng ez a mondat.

De nem akarok sokat írni, lényeg az, hogy sajnos manapság nagyon sok mindenre használjuk a facebookot. Több mindenre, mint amire amúgy kéne használni. Itt beszélünk mindenkivel (olyanokkal is, akiket nem is ismerünk, de hát azért na...), megosztunk egy csomó hülyeséget, itt 'fejezzük ki magunkat'. Itt töltjük a nap azon részét, amikor nem kell tanulni, dolgozni, enni. Körülbelül. De miért is mondom azt, hogy 'itt'? Ez nem egy helység..! Ez egy kitalált, virtuális tér, ami nem is létezik, ha nincs internetkapcsolat. Mégis egyesek úgy függnek tőle, hogy eljön a világvége, ha nem világít zölden a kör a nevük mellett. Mint hogyha bármiről is lemaradnának... Mert hogy ott folyik az élet, ugye?

Nem veszik észre, és szépen lassan magával szívja az embereket a net, a háló, s ugyan a testük itt van, de mintha teljesen elvarázsolták volna őket facebook - landbe, vagy nem is tudom, mi lenne erre a legfrappánsabb kifejezés...

Sajnos, én is kezdtem függőnek érezni magamat. Már csukott szemmel gépeltem a mobilomon a jelszót a másik világba utazáshoz: face... 

Hogy találkozhassak a többi emberrel, akik nemhogy meggyőződnének arról élőben, hogy a másik jól van-e, elintézik annyival, hogy 'mizu?'. És ezt 10 percenként megtettem. Megnéztem, hátha több lesz valamivel. Mint valami hűtőt, komolyan!

Tennem kellett valamit.

Eszembe jutott egy elég jó ötlet, amiből szerintem még hasznot is fogok húzni, vagy ki tudja. 

Holnaptól elkezdődik a böjt. És mivel már vagyok annyira 'nagy', hogy én is csináljak valamit ez idő alatt, arra gondoltam, nem hús nélkül fogok élni, hanem facebook nélkül. Jó, mi? 

A szabályok egyszerűek: április 20-ig nem megyek föl facebookra (Kivéve egyszer...torkos csütörtökön. Ami nálam a szülinapomat jelenti. Akkor is csak fél órára este. Kövezzetek meg, de ez lesz.). A többi napon nem. Szóval a lecke fel van adva.

Most derül majd ki, mennyire vagyok függő. :D

shine!

Mostanában ez a felfogás a világról... Minden rossz. Tanulni kell, dolgozni kell. A napok stresszesek, túl nagy a nyomás, rendszeresen mennek tönkre házasságok, halnak meg emberek túladagolás miatt. Mindenki dohányzik, iszik, s a felfogás: Y.ou O.nly L.ive O.nce (egyszer élsz) vagy Live fast, Die young. (élj gyorsan, halj meg fiatalon). Mindenki menekül a valóság elől, mert az megriasztja őket. 

Jogos a kérdés: hol van Isten? Ha a világ ezt sugallja mindenhonnan, miért legyek keresztény? Nem mindegy, milyen hazugságba ringatom magam? A világ ismerjen el, vagy nekem kéne elfogadnom magamat Istenen keresztül?

Nehéz annak a kereszténynek, aki komolyan veszi a hitét. A keresztény hit folyamatos konfliktus. Isten igazsága, vagy a világ igazsága? Kinek adok igazat? Kinek a tetszését is keresem? A világ és az én harcom. Ez a harc bennem is konfliktust kelt. Nemcsak köztem és a világ között. Folyamatosan választanom kell. A világ olyan csábító...a társaság...elfogadnának, ha...de legalább vége lenne minden szenvedésemnek... 

Nagy részének biztos vége lenne, ha nem kéne folyamatosan a világ értékrendjével különböző értékrendet fölsorakoztatnom magamban. Mégsem tudok lemondani erről az értékrendemről. A hitemről. A vallásomról. A meggyőződéseimről. Ez valamikor nagyon fáj. 

Ez olyan, mintha gondolatban pillanatragasztóval odaragasztanám magam valamihez. Az emberek hülyének néznek, próbálnak elválasztani attól a valamitől. Húznak. De a ragasztó fog. Erősen fog. Ez fáj. Van olyan alkalom, mikor otthagynám már az egészet a francba. Mennék a többiekkel, mert ez így túl nehéz. De nem megy. Elhatároztam. A mellett tartok ki. Akkor ha húznak, ha hülyének néznek, vagy ha egyedül is hagynak. 

Ez megbotránkoztatja a többieket. És ez a megbotránkoztatás nem éppen pozitív. De a jó keresztény az, aki jó. Aki nem megy szembe a világgal. Aki megfelel a többieknek. Aki úszik az árral, és csak véletlenül sem emelkedik ki a többiek közül, hogy 'hahó! szerintem ezt nem így kéne! van jobb megoldás is!'. Nem?

Jézus azt mondta:

"Ti vagytok a világ világossága...Gyertyát sem azért gyújtanak, hogy véka alá, hanem hogy gyertyatartóba tegyék...Úgy fényljék a ti világosságotok az emberek előtt, hogy lássák a ti jó cselekedeteiteket."

Azt mondja, ne ússz az árral. Ne rejtsd el azt, milyen fényes vagy! 

Ne kelts magadban hamis illúziókat azért, mert ez az elvárás. Persze, most nem az lesz a feladat, hogy lázadj minden ellen. De tartsd meg azt, ami jó. Amiben hiszel. Isten legyen a kőszikla, ne olyan dolog, ami hol van, hol nincs. Lehet, hogy szembe fogsz ütközni a világ teljesen ellenkező értékrendjével, sőt, biztos, de akkor tartsd meg azt, ami jó. Élj Isten szerint. Előre szólok, fájni fog. De Jézus megmondta. 'Mindenki vegye fel a maga keresztjét, és kövessen engem.' Nagyon fájni fog. Mindig eljön majd az a pont,amikor nyilvánvalóvá kell váljon, hogy a mi országunk nem evilágból való. Hogy mindig van egy pont, amikor ellenállunk, és ezzel lámpásokká válunk. Lesz, hogy egyedül leszel, hogy gúnyolnak majd a hited miatt, hogy megvetnek. De mivel a mi országunk nem evilágból való:

„Boldogok a lélekben szegények, mert övék a mennyek országa.  

Boldogok, akik szomorúak, mert majd megvigasztalják őket.

Boldogok a szelídek, mert övék lesz a föld. 

Boldogok, akik éhezik és szomjazzák az igazságot, mert majd eltelnek vele.

Boldogok az irgalmasok, mert majd nekik is irgalmaznak. 

Boldogok a tiszta szívűek, mert meglátják az Istent. 

Boldogok a békességben élők, mert Isten fiainak hívják majd őket. 

Boldogok, akik üldözést szenvednek az igazságért, mert övék a mennyek országa. 

Boldogok vagytok, ha miattam gyaláznak és üldöznek benneteket és hazudozva minden rosszat rátok fognak énmiattam. 

Örüljetek és ujjongjatok, mert nagy lesz a mennyben a jutalmatok!"

Karácsony és miegymás:)

Minden olvasómnak kegyelmekben gazdag, boldog, békés ünnepeket kívánok! :)

Tényleg ez kell?

Nem tudom, ti érzékeltétek-e, de még a Mikulás sem látogatott meg minket, de mi már hajkurásszuk a legjobb karácsonyi ajándékot az ismerőseinknek. Kétségbe vagyunk esve. Azon stresszelünk, hogy időben minden legyen a helyén, nehogy bárkit is kifelejtsünk az ajándékozásból, nehogy megsértődjenek. De ha nem is felejtjük ki őket...vajon fognak-e örülni annak, amit adunk nekik? Elég-e az, amit adunk...?

A gondterhelt szülők nem tudják, hogy adják meg gyerekeiknek azt a mennyiségű és minőségű ajándékot, amit ilyenkor 'adni szokás': 3 barbie baba, lego, ruhák, mobiltelefon, stb. Azért, hogy a gyerekeik ne legyenek boldogtalanok karácsony estéjén.

Már a reklámok is az ajándékozásra állnak rá...vegyél ilyen-olyan tabletet, hogy gyerekednek legyen a legjobb apukája/anyukája!

A megújult Árkád 200 üzlettel vár téged! Mert szeret! (A reklám szerkesztője tisztában van a 'szeretet' szó jelentésével? Nem csak a pénztárcád tartalmát szeretné? Az, hogy megpróbálnak rávenni, hogy ne az Arénában vagy a Pólusban költsd el a pénzed, az nem szeretetből van! :D)

A rádióban pedig egyik nap ezt mondták: "...hát, végül is ez a célja a Karácsonynak. Hogy mindenkinek a megfelelő ajándék kerüljön a fa alá..." Tényleg? Jó tudni...én pedig tökre mást hittem.

Tragédia, hogy köztudatban már nem a kereszténység alapja van, hanem az ajándékozás. Az üres, jelentéktelen tárgyak halmaza. 

Lehet, hogy én vagyok maradi, de akkor szóljatok rám...a Karácsony eddig nem a szeretetről szólt? Mert Isten úgy szerette a világot, hogy elküldte az ő egyszülött fiát! Hogy aki hisz Őbenne, el ne vesszen! (Jn 3,16) Ezt Isten nem tenné meg utállatból! Te sem áldoznád föl az egy szem gyerekedet, hogy másoknak jó legyen...de Ő megtette! Mert ennyire szeretett minket! Ezt ünnepeljük Karácsonykor! Nem azt, hogy van még egy ünnep, amikor a multik már megint kizsebelhetnek minket! 

Állj meg a Karácsonyi rohanásban, és mélyülj el! Advent van. A várakozás ideje. Itt az ideje, hogy ebben a 24 napban ne csak a földi dolgokra gondolj! Merj a másiknak örömet okozni magaddal! Dicsérd meg a másikat! Segíts neki! Van, hogy ez minden ajándéknál többet ér! Gondolj arra, hogy Isten szeret Téged! Végül is...erről szól a Karácsony. Nem a divatos vásárolgatós, színes, csillogó, trendi, cuki rénszarvasos papírba csomagolt nagy üres semmiről.  

Nem tudsz semmit

Nem tudom, bántál-e már meg életed során döntéseket. Gondolom igen. Én sokat. Nem tudom, bántál-e már meg olyan döntést, amit anno tökéletesnek gondoltál, de kiderült, hogy nem volt az. Most már nem vagy büszke rá, és az egészet újrakezdenéd...változtatni viszont nem tudsz rajta. Vagy nem tudod, hogy hogyan és mit változtass. Minél több választ keresel, annál több kérdés jön elő. Nem jó ez így. Gyötör a tehetetlenség. Nem tudod, mit csinálj. S az egészben a legidegesítőbb, hogy akkor nem tudtad, hogy később teljesen mást fogsz gondolni vagy érezni ugyanarról a helyzetről, dologról. Hogy mást fogsz gondolni egy emberről. Mert te nem látod a jövőt. Nem tudsz semmit. Tudod, hogy mi történt. Tudod, hogy most mi történik. De azt, hogy mi fog történni, arról fogalmad sincs. Abban sem lehetsz biztos, hogy ez a nap úgy fog befejeződni, ahogy te gondolod. És ez a legrosszabb. Mi emberek nem tudunk semmit. Nem csak te, senki. Te sem, én sem.

Egyedül csak a Mennyei Atya tudja, hogy mikor mire van szükséged, hogy mikor mi fog történni. Ő tudja, mi a jó neked, hogy mit bírsz el, hogy neked mi kell, hogy mi a terve Veled. És ahhoz, hogy ezt megtudd, egy dolgot kell tenned:

Az Ő akarata.

A szünetben láttam egy filmet. A címe Mr. Nobody volt. Sajna feliratos volt, de kárpótolt az az érzelemsokaság, ami elfogott a film után. 

A film több szálon fut, viszont van egy alap történet: egy kisfiú szülei elválnak, és a drága gondviselők a vonatállomáson választás elé állítják a 9 éves kisfiukat, hogy az apjával akar-e maradni, vagy az anyjával menjen-e el.

És a kisfiú mindent végiggondol. Mi lesz, ha...? A választás. Nehéz. 'Melyiket válasszam? Menjek-e el az anyámmal és találkozzam életem szerelmével, vagy maradjak az apámmal és házasodjak-e össze azzal a szőke hajú lánnyal? '

De egy valami mindegyik történetben ugyanaz volt. A fiú életének menete. Élete folyamán ugyanazokkal az emberekkel találkozott, ugyanazok voltak a párbeszédek, ugyanakkor halt meg a főszereplő...nem kerülhette ki a saját életét.

Eszembe jutott erről Jónás, akit Isten Ninivébe akart küldeni. Rémlik? Isten megbízza Jónást azzal a feladattal, hogy menjen Ninivébe, és hirdesse ott az igét, mert ha nem teszi, a város nem tér meg és elpusztul. De Jónást nem érdekli Isten akarata. Állandóan menekül. Aztán Isten csak azért is eljuttatja Jónást Ninivébe, mégpedig egy cethal segítségével.

Néha mi is Jónások vagyunk. Nem érdekel minket Isten akarata. Szeretnénk kikerülni a megpróbáltatásokat, a piszkos munkát. Magunkat helyezzük előtérbe, és nem vagyunk kíváncsiak Atyánk kiszámíthatatlan dolgaira. De Isten valahogy mindig eléri a célját. Mert tudja, hogy csak a javunkra válik az, amit Ő tervez nekünk. Nem hiszek az eleve elrendeltetésben. Mert te választhatod a párod, te szabhatod meg, mivel szeretnél foglalkozni, te osztod be az idődet, te szabod meg a határaidat. Viszont akkor sem kerülheted ki, amit Isten szeretne véghezvinni Veled. Bármit választasz.

Amúgy elsőre elég érthetetlen a film, többször is meg kell nézni, hogy tényleg megértsd...

Itt van egy kis ízelítő belőle:) :